Cordon bleu: a sajttal és sonkával töltött, rántott húsos fogás neve sokak számára ismerős, de az eredetéhez több legenda és játékos történet is kapcsolódik. Avagy kinek a fejéből pattant ki a cordon bleu mint kedvelt ételfogás? Az FH Blog most egy különös, magyaros hangulatú történeten keresztül idézi meg ezt a klasszikust. További gasztronómiai történetek és házias ételek az FH Blog receptjei között is olvashatók.

Egy balatoni ebéd története

1964. július 24-én történt, hogy Kádár János, született 1912. május 26-án Czermanik János József néven Fiuméban, az akkori Osztrák–Magyar Monarchia területén, a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke aznap pontban délben kedvelt ételfogását fogyasztotta. A helyszín a balatonaligai pártüdülő volt, amely később Kádár-villaként híresült el. Az ebédnél titkára is jelen volt. Zárójelben jegyzi meg e sorok írója, hogy Kádár ekkor csupán kedvelt eledelét ette, mert a kedvenc csemegéje köztudottan a metélt volt.

Rántott borda másképp

Kádár elvtárs ezen a napon kedvelt ételét, a rántott bordát kérte. Nem a megszokott, hagyományosan ismert változatban, hanem úgy, ahogyan személyi szakácsa szokta volt itt elkészíteni. A bordát a séf sajttal és sonkával töltötte meg. A tetejére reszelt trappista sajtot szórt. A dressing mellé zöldséges rizs került, merthogy vigyázni kellett egykori hős vezetőnk vonalaira. Az ételt tejfölös uborkasaláta egészítette ki, amelyet Magyarország első számú vezetője szeretett nevelőanyjának titkos receptje alapján készítettek el.

A Balaton-parti pihenő

Kádár János, miután befejezte kedvelt lakomáját, az üdülő teraszán megpihent, és rágyújtott egy „mezítlábas” Kossuthra. Ezután kitekintett a magyar tengerre. A terasz hosszanti irányban teljes panorámát nyújtott a Balatonra. A vízen akkor csupán néhány vitorlás csendesen evickélt a júliusi hőségben.

Hogyan lett a kékszalagból cordon bleu?

Kádár odaszólt asszisztenséhez, és arról érdeklődött, van-e már neve kedvelt ételének. Erre a titkár zavarba jött, mert korábban már kérte tőle hőn szeretett vezére, hogy adjon az ételnek egy frappáns elnevezést. Gondolkodott és gondolkodott, végül a vitorláshajók nagyvitorlájának csúcsán található vörös csillag megmutatta számára az igazi horizontot. „Kádár elvtárs, megvan, legyen az étel neve: Kékszalag!” – mondta, merthogy utoljára egy esztendővel korábban rendeztek ilyen néven vitorlásversenyt a Balatonon.

Francia név magyar történetben

Kádár nemtetszésének adott hangot, és jelezte, ennél azért többet várt mindenkori jobbkezétől. „Te Robi, Neked diplomataként kell tudnod franciául, hogy is mondják a kékszalagot franciául?” A titkár rövid ideig hezitált, majd beszaladt az üdülő könyvtárszobájába. Felütötte az Eckhardt-féle Magyar–francia szótárt, és kikereste a szóösszetételt. Ezután visszament hős vezéréhez, és ennyit mondott: „Kádár elvtárs, az étel neve legyen cordon bleu!”

Összegzés: egy ételnév legendája

A cordon bleu ma már sokak számára ismert ételnév. A sajttal és sonkával töltött, panírozott hús a vendéglátásban, az otthoni konyhákban és a menzák világában is gyakran előkerül. Ez a történet játékos, magyaros nézőpontból mutatja meg, hogyan születhet egy étel köré emlékezetes legenda. Akár Kékszalagként, akár francia néven emlegetjük, a cordon bleu népszerűsége jól mutatja, hogy a rántott húsos ételek változatai tartósan jelen vannak a magyar gasztronómiai emlékezetben.

Szerző: Kőmíves András

A felhasznált képek forrásai:
Nyitó fotó: Fortepan / Album078 (228281)
Belső fotó: Fortepan / MHSZ (16174)