Hatéves koromban minden a tenisszel kezdődött. Közel 100 gyerekből válogattak be a diósgyőri tenisz utánpótlásba. 20 éves koromig versenyszerűen játszottam. A korábbi szakaszban szép sikereim voltak, innen jött a labdabiztosságom, és nyitott voltam más labdasportokra is, így a baseballra. A baseball iránti rajongást egy rokoni szál indította be a tengerentúlról. A családom torontói rokonsága folyamatosan küldött haza ruhákat, holmikat és sportszereket a kilencvenes évek elején. Mindent, ami egy magamfajta fiúnak akkoriban ereklyeértéket képviselt. A baseballos tárgyak, ruhák és sporteszközök voltak ezek közül a kedvenceim, ezért kezdtem el érdeklődni a sportág iránt. A rendszerváltáskor megjelentek ezzel kapcsolatos magyar kiadású könyvek és külföldi sportközvetítések is. Nem volt visszaút, beleszerettem ebbe a sportágba, miközben továbbra is versenyszerűen teniszeztem.

Először 1994-ben tudtam élesben kipróbálni a baseballt, amikor Miskolcon elhívtak a Skyscrapers csapatába. Ekkor még maradtam a tenisznél, így az igazi versenyszerű baseballra várnom kellett. Fura módon 26 évvel később a Covid adott erre lehetőséget. Ekkor lett időm jobban belefolyni, és rendes edzéseket végezni a Szentendre csapatával. Nagyon nagy hatással volt rám, hogy játékosként milyen koncentrációt és felkészülést igényel egy meccs vagy egy meccsterv végrehajtása. Mindig készen kell állni arra a pillanatra, hogy bármikor hozzám üthetik a labdát. Nem mellesleg teljesen ki is kapcsol. Most a Szentendre Sleepwalkers csapatában játszom, amely sokszoros magyar bajnok. Együtt játszom néhány klublegendával, akik már nagyon régóta tagjai a csapatnak. A magyarok mellett holland, angol, mexikói, kubai, dél-koreai és több amerikai csapattársam is van. Nagyon jó a hangulat, gyönyörű az izbégi környezet és a pálya is. Én többnyire a kettes bázison játszom védő pozícióban. Kifejezetten erre külön edzéseket is végzek.

Baseballban először NB3-ban lettünk bajnokok 2021-ben. Majd 2023-ban felkerültem a nagy csapatba, és a bajnoki döntőn is játszhattam az első ligában, amelyet Grizzly League-nek hívnak. A Debrecen csapatát vertük meg, felemelő érzés volt. Teniszben megyei bajnok voltam. Az országos versenyeken többször bejutottam a legjobb négy közé, de ezen a ponton nem sikerült túljutni.

A zene valóban mindig ott volt. Édesapám gitáros volt, otthon hangszerek vettek körül, valamint a Beatles és a Dire Straits zenei varázsa. Hamar lettek nekem is kedvenceim. Mire 10 éves lettem, tiszta volt, hogy a keményebb irányzatok érdekelnek jobban, ezeken belül pedig különösen a dobolás. A hobbijaim is így alakultak ki. Mondok két példát. Nagyon jó dolog meccset nézni, de sokkal jobb meccsen játszani. Ez lett a tenisz és a baseball. Nem volt elég számomra, hogy „csak” nézzem. A zene terén is ez derült ki. Jó volt zenét hallgatni, de sokkal jobban érdekelt a zenélés és a zeneszerzés.

A dobolás miatt zeneiskolába iratkoztam. Négy éven keresztül az év végi vizsgamunkáim hagyományos dobritmusokra épültek, és dobszólókból álltak. Úgy gondolom, kész őrület, hogy a tenisz mellett erre is szakítottam időt. Mindkettőt tisztességesen csináltam. Hamar zenekart is alapítottunk. Velük 2000-ig tartott a közös út. Két stúdióalbummal és hatalmas koncertélményekkel zárult le ez a korszak. Sajnos miattam, amikor a külföldet választottam.

Én alapvetően nem nevezném magam DJ-nek. Az történt, mint a többi hobbim esetében is: nem tudtam a fenekemen maradni, és csak a zenét hallgatni. Kis idő múlva azt mondtam magamnak, hogy ezt meg tudom én is csinálni. Nem DJ-zni kezdtem, hanem stúdióban zenét készíteni. Az elektronikus zene tág fogalom, nem szerettem és most sem szeretek ebből mindent. Az átmenet úgy zajlott le, hogy egy eredeti hangszeres hangzásra és erős dobalapokra épült műfaj érdekelt. Ez nagyon távol állt a diszkó műfajától. Itt is a dobok voltak rám hatással. Nem féltem felismerni, hogy egy idő után kicsit unalmas lett nekem a heavy metal, másra volt szükségem.

2006-ban az elektronikus zenei alapokat Zoohacker mutatta meg nekem a saját stúdiójában. Őt személyesen is ismertem korábbról. Élveztem a zenekészítést, és a szoftveres alapok korlátlan szabadságot adtak más hangszerekhez is. A 2007–2008-as kezdeti zenéimet egy jó barátom bulijai előtt teszteltem. Őt Methának hívják. Egy csapatba álltunk, ez lett a Be Massive produkció, és DJ-zés is lett belőle. Engem mindig a saját zeném közönségre gyakorolt hatása érdekelt. Viszont egész jó produkció lett belőle, így sokat utaztunk vele, ami jó buli volt és kikapcsolódást is jelentett akkoriban.

CD-vel indultam. A vinyl beszerzése, hallgatása és cipelése sosem vonzott. Azt viszont elmondhatom, hogy CD-ről is hagyományosan kevertem, SYNC gomb nélkül. A mai napig is így csinálom, csak most már az USB adathordozók mennek. A stúdiómunkát közel 35 kiadott zenével és neves előadóknak készített remixekkel 2017-ben fejeztem be. Ekkor született meg ugyanis a kislányom, Bogi. Innentől más időszámítás kezdődött az életemben. Ennek minden percét imádom, és ez nem más, mint a család.

Igazából előbb mentem ki külföldre, mint ahogy a felsőfokú képzést elkezdtem volna. Az érettségi után tudatosan arra készültem, hogy Spanyolországban dolgozhassak. A szakközépiskolában is tanultam turizmust, a déli kultúrák pedig különösen vonzottak. Akkoriban csak pár éve lehetett nyugatra utazni. Sok helyre sikerült eljutnom, de amikor Spanyolországban nyaraltunk, tudtam, hogy ide vissza kell jönnöm tartósabb időre. Össze is jött. 1999-ben 6 hónapra idegenvezetőként kaptam munkát Blanes városában. Végre a tengerparton dolgozhattam. Ezt követte még három spanyol nyári és négy osztrák téli munka, majd egy hosszabb angliai munkavállalás. 2008-ban jöttem végleg haza.

Sikerként emlékszem vissza erre az időszakra. Most nem a tapasztalatokra gondolok, és nem is a pénzszerzésre. A legfontosabb az volt, hogy teljes értékű tagjává tudtam válni minden helyi közösségnek. Ez mindennél fontosabb volt számomra, hogy teljes életet élhessek külföldön. Nagyon sok barátom lett, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot. A három nyelvből egyébként csak kettőt beszélek magabiztosan: az angolt és a németet.

Így van, de tényleg csak belekóstoltam a cateringbe. A Parlamentbe 2020-ban érkeztem az itteni csapat helyettes vezetőjeként. Nagyon megtisztelő volt bekerülni egy ilyen színvonalú munkahelyre, történelmi falak közé. Három hónap alatt felszínre kerültek a korábbi beszerzői készségeim és képességeim, amit az akkori vezető is igyekezett kihasználni. Nem sokkal később a cégcsoporton belül beszerzési vezetői pozícióra kaptam lehetőséget, amelyet természetesen nem utasítottam vissza. Az FH Csoportnál a szervezett működés, az alapanyag-beszerzés és a minőségbiztosítás szorosan kapcsolódik egymáshoz. Erről bővebben a minőségbiztosítás oldalon is olvashatók információk.

Feladatom az alapanyagok, eszközök és berendezések beszerzése. Ide tartozik az árak letárgyalása, a beszállítók kezelése, a kapcsolattartás, a projektek lebonyolítása és a raktárkészletek kezelése is. Emellett rengeteg kétirányú kommunikáció és adminisztráció kapcsolódik a munkához. A legújabb feladatom a raktározás és a leltárak havi folyamatának kidolgozása lesz. Ebben benne lesznek a konyhák tárgyi eszközeinek leltárai, valamint az alapanyagkészletek figyelése is.