Akkortájt sofőrként és ételszállítóként a Finommechanika konyháján dolgoztam egy másik közétkeztető cégnél, a X. kerületben, az Örs vezér térnél. Ott a főnököm Hlatky Péter volt, Hlatky Juditnak, az FH Gasztro alapítójának testvére, illetve a párja, Edit. Másfél éve dolgoztunk együtt, amikor egyszer csak Péterék behívtak. Mondták, hogy egy kis családi céget alapítanak 2009 szeptemberétől a XII. kerületben, és megkérdezték, lenne-e kedvem csatlakozni hozzájuk. Pár nap gondolkodás után igent mondtam, amit azóta sem bántam meg. Eljött a nyári szünet, felmondtam a munkahelyemen, és augusztusban kezdtem meg a munkát az FH Gasztro legelső telephelyén. Ez az Arany János Általános Iskola konyhája volt, amely a mai napig működik. Ezt nemes egyszerűséggel „bölcsőnek” neveztük el, mert onnan indult minden. Rajtam kívül még Nárai Imre szakács csatlakozott az új csapathoz, mi ketten jöttünk át. Az Arany Konyha felújítása után három intézménynek főztünk ételt: magának az Arany iskolának, a Mackós óvodának és a Süni óvodának. Utóbbi kettőnek én szállítottam ki badellában az ételt. Akkor még csak egy autónk volt összesen.

Úgy történt egészen pontosan, hogy Péter, a főnököm egy napon behívott. Azt mondta, hogy egy kissé meg van szorulva a cég, és megkérdezte, tudnék-e segíteni a kiszállító autó megvásárlásában. Ehhez lett volna szükségük kölcsönre. Volt egy kis tartalékom, így tudtam pénzt adni rá. A megegyezés szerint becsülettel vissza is adták. Emlékszem, ennek az autónak a LEE-850 volt a rendszáma.

Igen, persze. Sosem felejtem el, Svédországból hozták be ezt az autót. Képzeld el, olyan téli gumikat adtak hozzá, amelyekből szögek álltak ki. Én még ilyet nem láttam előtte, de használtuk, és sokszor hasznát vettük itt fent a hegyen, fagyban és hóban.

Csak néhányan. Ahogy említettem, Imre volt a séf, Marika volt a segítője, volt továbbá egy mosogató, és én, aki többek között az ételt szállította ki, illetve intézett egyéb logisztikai feladatokat. Az akkori csapatból egyedül én maradtam, illetve Fári Marci, aki nem sokkal később csatlakozott az FH vezetőségéhez. Visszatérve a kezdetekhez: az elején a szállítók nem nagyon tudták a bejárást hozzánk, és gyakorta csak hanyagul lerakták az árut a telephely külső tolókapuja előtt. Egyszer Imrével nagyon vártuk, hogy megérkezzenek az alapanyagok, de senki és semmi nem jött. Aztán kisétáltunk, és ott volt egy nagy hegyben a tisztított áru, a zöldség és egyéb szükséges hozzávaló rekeszekben feltornyozva a kapu előtt. Nem volt egyszerű mindezt kézben felcipelni az emelkedőn. Ezt az időszakot hamar meguntam, és készítettem egy saját kis négykerekes kocsit, amit a mai napig használunk itt a telephelyen belül. A napi működésben az ilyen gyakorlati megoldások legalább olyan fontosak, mint a szervezés. A közétkeztetésben a pontos logisztika és a megbízható háttérmunka nélkülözhetetlen.

Az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárában, Sashalmon kezdtem el dolgozni. Ez egy kisebb gyár volt, itt voltam ipari tanuló is, és utána itt is maradtam egészen a katonaságig. Majd másfél évet voltam katona a határőrségnél. Nyírbátorban voltam kiképzésen, gépkocsizó lövész voltam, és innen kerültem át Adyligetre, a Híradó századához. Nagykovácsi és Adyliget között egy régi „csőrös” Csepel teherautóval fuvaroztam a század műszerészeit és műszereit.

Csináltam én még sok-sok mindent. Például külföldön, Németországban hét évet dolgoztam az építőiparban darukezelőként. Majd voltam magántaxis Pesten. Volt egy 1200-as fehér Zsigulim, ismertebb nevén Lada, és ezzel jártam a várost. 1987–1988 tájától egészen 1992-ig szállítottam az utasokat. Ekkor a feleségemmel a VIII. kerületben laktunk, az Orczy tér közelében, a Dobozi utcában. Ide született meg 1989-ben Csabi fiam is. Józsefváros rossz híre ellenére ez egy nagyon csendes, nyugodt környezet volt. Körfolyosós házban laktunk az első emeleten, és kitűnő volt a kapcsolatunk a szomszédainkkal, bár én mindig is kerültem a bajt.

Nem, a gödöllői ház már megvolt ekkor. Édesapámék vették 1979-ben. Gödöllőre sokkal később költöztünk, de ez egy hosszabb családi történet, amellyel nem terhelnélek. Végül a feleségem korkedvezményes nyugdíjazását követően költöztünk oda. Innen járok be nap mint nap a munkahelyemre.

Hétköznapokon mindennap hajnali fél 2-kor kelek. Iszom egy kávét, eszem mellé valami apróságot, lezuhanyozom, majd fél 3 táján elindulok a munkahelyemre. Hajnali 3-tól déli 12 óráig dolgozom.

Igen, de én ezt így szeretem, ehhez szoktam hozzá. Amikor taxiztam, akkor is mindig este vezettem. Sokkal jobban szerettem éjszaka dolgozni, mert kevesebbet kellett a sebességváltóhoz nyúlni. Nem volt nagy forgalom, és nem volt hőség. Korábban Hejőn dolgoztam egy kavicsbányában, ott tizenkettőztünk. A munkarend úgy nézett ki, hogy kilenc napot dolgoztam, és hármat voltam otthon. Jó fárasztó és megterhelő volt, de nyomni kellett, mert abban az időben építették a Nyíregyháza felé tartó autópályát, és folyamatosan vitték hozzá tőlünk a sódert.

Hét év volt az is, hasonlóan hosszú ideig tartott, mint a külföldi munkám.

Visszatérve az FH-s munkámhoz, azt elfelejtettem mondani, hogy az újonnan jövő sofőröket folyamatosan én tanítottam be. Soha nem éreztem magam főnöknek. Jött egy új kolléga, rendszerint beültették mellém, majd kikérték a véleményemet, hogy alkalmas lesz-e a feladatra, vagy sem. A kezdetekkor, ahogy már elmondtam, volt az Arany Konyha. Miután a cég kinőtte magát, felköltözött a KFKI-ba, és mi szállítók, sofőrök is átmentünk oda. Az Aranyban azonban mindig maradt három sofőr. A KFKI-ban már nagyobb létszám volt. 5–6 ezer főre is főztek egy nap, tehát volt olyan csúcs, amikor nagyon ment a munka. Hét autó volt fent, hét állandó sofőrrel. Sőt, volt olyan is, amikor Marci még bérsofőröket is igénybe vett. A kiszállítás és az intézményi étkeztetés szervezése a közétkeztetés egyik legfontosabb háttérfeladata.

Egy időre elkerültem a KFKI-ból, mert kiderült, hogy beteg vagyok. Vastagbéldaganatom volt, és műteni kellett. Amikor visszajöttem, a csomagoló részlegen dolgoztam. Majd ahogy gyógyultam és jobban lettem, visszakerültem a fuvarozáshoz. Először kisebb, könnyebb badellákban szállítottam ki az ételt. Később átkerültem a Honvéd Kórházba, a HM1-be, ahol kis autóval a Tünde utcába, a honvédség egészségügyi továbbképző központjába vittem ki az ételt. Napközben az áruátvételt és az áruelőkészítést is intéztem.

Igen, igen.

Végül visszajöttem a „bölcsőbe”, ahonnan indultam, vagyis az Arany Konyhába, Szántó Dórihoz. Például a nyári táboroknál a Mátyás táborba sokáig én szállítottam ki az ételt. A tábor előkészítését, hogy mi és hová kerüljön, illetve hol legyenek az ideiglenes tálalók, Fári Laci bácsi, az FH Gasztro egyik társalapítója tervezte meg mérnöki precizitással. Isten nyugtassa őt. Nagyon pontos műszaki rajzokat készített. Ezek alapján, Laci bácsi tervei szerint rendeztünk be mindent.

A család és a kertészkedés a két fő hobbim. Gödöllőn elég nagy a porta, 73 méter hosszú, van ott bőven feladat. Annak idején beteraszosítottam a területet, hogy könnyebben lehessen művelni. Gyümölcsfáim vannak, azokat rendszeresen megmetszem és permetezem. A feleségem pedig befőzi a termést, bár sajnos idén elég gyér volt. Van továbbá két fiam. Sanyi 1977-ben született, ő a feleségem első házasságából való. Csabi pedig 1989-ben született. Sanyiéknál négy gyermek van, így neki köszönhetően négy unokánk van. Ők Gárdonyban élnek. A másik fiam IT osztályvezető a Károli Egyetemen, most kapja meg a mesterdiplomáját, és jövő nyáron lesz az esküvője a menyasszonyával.